IKEA

Az IKEA-ban lakunk, de nem a szépen berendezett bemutatóteremben, hanem az önkiszolgáló raktárban. Nagyon szomorú vagyok, mert bár a raktárat állandóan bővítik, nincs esélyünk, hogy átköltözhessünk. Sean és a felesége, akinek a második gyerek születése óta megbénultak a lábai, jönnek át vigasztalni, Sean felesége nővérnek öltözött, és meg akar vizsgálni. Ekkor váratlanul hazajön Ei, aki azt hiszi, hogy Seannal Ausztráliába akarok szökni.

Fóka

Az akváriumból ismert fókával beszélgetek egy tengerparti kávézóban, de pont amikor rám akarja bízni egy fontos titkát, mesterlövészek leterítik.

Komodói sárkánygyíkok

A Tisza parton sétálok a szüleimmel, amikor komodói sárkánygyíkokat fedezünk fel az egyik fa alatt. Elmesélem, hogy olvastam egy cikket ezekről a gyíkokokról, mostanában nagyon veszélyesek, esetenként embereket is megtámadnak. Éppen csak a mondandóm végére érek, amikor az egyik gyík felébred és ránk támad. A szüleimet futásra bíztatom, miközben én a retikülömmel püfölöm a hatalmas gyíkot, és arra gondolok, hogy pont ma kellett ilyen kis táskával jönnöm.

Első post, amelyben bemutatkoznak a szereplők és ahonnan kiderül a blog célja

Ma azt álmodtam, hogy a mellettünk lévő telekre egy indiai család egy ilyen templomot épít lakóházként, és azt mindenféle színűre és mintájúra festik. Erre én átmentem, és miközben a száriba öltözött anyukával a templom körül sétáltunk, elmagyaráztam, hogy ezek a templomok sárgák, tehát mindenképpen át kell festeni az épületet.

Nem sokkal ébredés után a postás csomagot hozott Gábortól: azt a kis piros könyvet, amiben régen az álmaimat írtam föl, és egy ideig (6 évig) el volt veszve, de most megkerült.

És akkor arra gondoltam, hogy akár erről egy blogot is lehetne vezetni, mert egyrészt a modern technika stb, stb, másrészt így akkor is tudunk nevetni, ha a kis piros füzet netán megint 6 évre eltűnne.